Egy apró kiegészítés ezzel kapcsolatban.

Az észak amerikai edzők a mai napig vitatkoznak, hogy mi is valójában a trap. Az eredmény biztonságos őrzése, vagy az ellenfél támadásainak hatékony leépítése. Két különböző dologról van szó.

Az eredményt lehet biztonságosan őrizni úgy is, hogy közben offenzív vagy. Ehhez támadó felfogású védők(Lidstorm, Scott Niedermayer, Schneider, Phaneuf) kellenek, akik a védekezés mellett a támadásokat is elindítját/elindíthatják. Mivel a gólszerzés nem más, mint a pillanatnyi hiba kihasználása (minden esetben), így ha megfelelően tudod zavarni az ellenfelet a támadás építésben, akkor könnyen hibára késztetheted, ezt a taktikát hívják letámadásnak. Természetesen ennél sokkal bonyolultabb, de némi hiányosságnak köszönhetően nem megyek bele.

Az ellenfél támadásainak hatékony(?) megölése pedig nem más, mint amit Mac kolléga szerintem világosan és hiánytalanul felvázolt. Nincs mit ragozni rajta. 2003-ban úgy jutottunk döntőbe, hogy végig trap-eltük az egész playoff-ot. Nézhetetlen, de eredményes. Az más, hogy minden harmad végén a játékosok a sisakot telehányták, mert élvezhetetlen játékot szül a trap.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy ha beesel a PO-ba, és nincs egy normális(legalább közepes) védelmed, akkor a trap az egyetlen túlélési módszer. Ugyan akkor ha a 0 védelem előtt nagyon gyors és kreatív csatárok állnak,akkor a csapat úgy jár, mint az Atlanta az elmúlt PO-ban. Csak rohantak előre, sz*rban hagyva a védelmet.